Valaki bejelenti, hogy babát vár, és te tényleg örülsz neki. Őszintén. Mégis összeszorul a szíved.
Megnézed a képet, gratulálsz, talán még azt is mondod, hogy „de jó”, közben pedig valami egészen mást érzel legbelül.
És aztán jön a bűntudat:
„Miért nem tudok egyszerűen örülni neki?”
„Miért fáj ez ennyire?”
A nehezített babavárás egyik nagyon nehéz része lehet, amikor mások könnyedén elérik azt, amire te már régóta vársz.
Egy pozitív teszt, egy ultrahangfotó, egy bababejelentés, egy újabb ismerős, aki várandós.
Másnak ezek a boldogság pillanatai. Neked viszont közben eszedbe juttathatják mindazt, amin te keresztülmész.
Azt, hogy te még mindig vársz, hogy hány hónap telt el, hogy mennyi remény és csalódás van már mögötted.
Ettől nem vagy irigy vagy rossz ember.
Lehet egyszerre örülni valaki másnak, és közben szomorúnak lenni a saját történeted miatt.
Nem kell minden babás hírt ugyanolyan könnyen fogadnod. Nem kell mindig mosolyognod és nem kell magadat hibáztatnod azért, mert egy másik ember öröme most megérint egy nagyon fájdalmas pontot benned.
Az is rendben van, ha egy kicsit kevesebb közösségi médiát nézel. Ha nem kérdezel rá minden részletre. Ha egy beszélgetésből hamarabb kilépsz. Ha azt mondod: „Most ez nekem nehéz.”
Ez nem azt jelenti, hogy nem szereted a másikat.
És talán ezt az érzést nem elnyomni kellene, hanem megengedni magadnak.
Mert a nehezített babavárás nemcsak a testedet, hanem a lelkedet is próbára teheti.
Ha te is éreztél már hasonlót, tudd: nem vagy egyedül ezzel.
